2013.12.03.
09:57

Írta: qmatron

Örömfutás

Több mint egy hónap telt el azóta, hogy feladtam a Ljubljana Maratont. Ezalatt az egy hónap alatt nem sokat futottam. Irtóztam még a gondolattól is, hogy felvegyem a futócipőm. A versenyen kapott pólóhoz és táskához hetekig hozzá sem nyúltam. A kudarc és csalódottság érzését lassan felváltotta a megkönnyebülés. Nem kell futnom! Szörnyű, hogy a felkészülés alatt a hobbim kötelező programmá vált. Persze a kitartás elengedhetetlen de ez már inkább megszálottság volt. Bizonyítani akartam magamnak, hogy erre is képes vagyok és bármi áron megcsinálom. Nem vettem figyelembe a testem jelzéseit, hogy korai még, nem gondoltam át alaposan a felkészülést sem és ennek meglett az eredménye. Ennyit a nem futásról, ez a poszt arról fog szólni, hogy sikerült újra megszeretnem a futást.

Futás, de nem sport nélkül tellt a November. Elkezdtem konditerembe járni, heti 2-3 alkalommal. Na ez az, ami nem fog a hobbimmá vállni, de megvan vele a célom. Találtam egy normális helyet és társaságot, így egész elviselhető a dolog.

1-2 alkalommal továbbra is eljárok focizni. Ez az egyetlen sport, ami még sose vált kötelezővé, minden nap tudnám csinálni és úgy érzem akkor sem unnám meg.

Ami meglepő, hogy a bringa kezd egyszerű közlekedési eszközből valami sokkal jobb dologgá vállni. Najó, köze lehet hozzá, hogy lecseréltem a vasat:

WP_CM_20131109_154336.jpg

Az első két hétben egyszerűen nem tudtam vele lassan menni, élveztem, hogy végre van értelme annak, hogy tekerek, nem szakad meg folyton a hajtás, meg tudok állni valamint elférek az autók közt. Azt hiszem tavasszal nagyobb túrákat is be fogok vállalni és majd eldől, mi lesz a kapcsolatunkból.

Élvezem ahogy reggelente a hidegtől felébredek a bringán és azt hiszem ez egy sarkalatos pont számomra. Mintha tudat alatt arra vágynék, hogy mínuszok legyenek, szakadjon az eső vagy a hó, korán sötétedjen és tűnjenek el az emberek  a futópályákról. Néhány nappal ezelőtt sikerült kifognom egy ilyen napot és hosszú idő óta először ismét eléveznem a futást.

WP_CM_20131128_200915.jpg

Ezután már alig vártam a Vasárnapot, hogy futhassak egy nagyobbat, ismeretlen terepen, zene vagy mindenféle app nélkül. Kellemesen hideg de napsütéses, Duna parti 12 kilometer lett belőle, kényelmes tempóban. Újra mosolyogtam futás közben és ez már nagyon kellett. Benne van a hoszabb kihagyás, az új terep varázsa de igazából annyi az egész, hogy imádok futni. Azt hiszem újra megtaláltam a motivációmat és ez erőt ad, hogy ne adjam fel és 2014-ben teljesítsek egy maratont. Ezúttal nem sietem el és tavaszig csak akkor és annyit fogok futni, amennyit tényleg kedvem lesz. A durva edzéseket 1-2 hétközi és egy nagyobb hétvégi örömfutással szeretném kiváltani. Örömfutni pedig társaságban sokszor jobb, ezért létrehoztam egy Runapest nevű facebook csoportot, ahol szeretném összehozni azokat a magyarokat és külföldieket akik szeretnek futni, közben megismernék a várost és nem utolsó sorban fejlesztenék az angol (vagy bármilyen) nyeltudásukat. Ha van kedved csatlakozz a csoporthoz vagy hozzám egy futás erejéig.

Szólj hozzá!

Címkék: edzés bringa futás maraton

A bejegyzés trackback címe:

https://fattyboom.blog.hu/api/trackback/id/tr65671502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása