Sziasztok kedves blog olvasók. Én vagyok az a bizonyos Dani akiről már regélt nektek a kolléga. Hadd kezdjem a mesém egy kis múlt idézéssel, hogy legyen egy kis rá(m)látásotok.
Anno 2008-ban a 130+ klub tagja voltam. Imádtam a sportokat, de főleg csak nézni és szurkolni. Rengeteget dolgoztam, amikor nem, akkor pedig a barátnőm kötötte le minden időm. Igazából fel sem tűnt a súlyom súlyossága, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy 194 centi magas vagyok, ami a kilóimat szépen elrejti.
A képen FattyB-vel pózolunk a legsúlyosabb korszakunkban
A változást a kirúgás és az ország elhagyása hozta meg számomra. A fizikai munka és a szörnyű angol konyha hatására 2010-ben már a 90 kilót ostromoltam mindenféle "workout" vagy plusz mozgás nélkül. Aztán ahogy az lenni szokott 2011-ben szakítás, pár rossz döntés és 2012-ben már itthon is találtam magam. Ez a súlyomra negatív hatással volt, főleg a rengeteg hiányolt étel habzsolása miatt. A mélypontot tavaly ősszel értem el, amikor is sikerült leszoknom a dohányzásról a súlyom pedig átlépte a 120 kilót. Ráadásul októberben visszaültem az iskola padba, ami nem állít fizikai kihívások elé, de a sulinak hála sikerült rendszert vinni a mindennapjaimba.
Először december körül próbálkoztam a rendszeres mozgással. Be is szereztem egy kiszuperált szobabiciklit, ami két hét intenzív használat után ki is lehelte a lelkét. Újabb hónapok elteltével és az önbecsülésem vészes apadása miatt fordultam Balázs barátomhoz, hisz ő amolyan “etalon” a baráti körünkben, ha fogyásról van szó. A tervet amit készített már olvashattátok úgyhogy most jöjjön mennyit sikerült betartanom belőle.
Étkezés: Sajnos én nem vagyok egy kcal "fetisiszta", aki mindig a tápérték táblázatokat lesi, ezért kicsit szégyenlem is magam. A reggelim általában egy nagy pohár müzli tejjel és egy vagy két alma. A suliban az élelmem 2-3 teljes kiőrlésű (hát mi más) májkrémes zsemle valami zöldséggel és gyümölcs (alma vagy körte). Az ebéd nálam egy sarkalatos pont, mert bár kicsit tudok főzni és még nagyjából szeretek is, a mosogatást nem kedvelem. Ha sikerül legyőzni az undoromat akkor valami főzeléket vagy rántottát szoktam csinálni, ha nem akkor szendvics és gyümölcs újra. Vacsorára megint gyümölcs. Ez az étrend a hétköznapokra értendő, hétvégén néha elcsábulok, mert nem tudok ellenállni a nagyim főztjének és vidéken nem törődnek a kalóriákkal. Ezért az étrendem olyan 90%-ban "trendi" csak. A cukros dolgokról sikerült lemondanom majdnem teljesen, néha azért becsúszik egy sport szelet vagy egy süti, de ennyi szerintem belefér.
Mozgás: Anyagiak miatt a kondi terem sajnos ki van lőve nálam, ezért itthon oldom meg a dolgokat, ami lehet nem olyan hatékony de nekem kielégítő. Szerencsére amióta jó az idő biciklire pattantam és egyszerűen nem tudok betelni vele. A “program” által előírt 60 percek mostanra már bőven két órás tekerésekbe csapnak át és a múlthéten sikerült átlépnem az 50 kilométeres álomhatárt is. Mindezt legalább heti háromszor, de inkább négyszer. Ezekkel a változtatásokkal az életemben az elmúlt másfél két hónapban sikerült leadnom 15 kilót, de a neheze csak most jön mert ugye az izom nehezebb mint a zsír.
A motivációs videóm jelenleg pedig ez (igaz történet Kurt Yaegerről, "respect" neki, soha nem adta fel):
A vendégposztot Kisbicajos Daninak köszönhetjük.
