FattyB

Pakoljunk be, ráér az még, valami kimarad, nem marad ki, váltócipőt vinni kéne, nem viszek én fölös teher, bánni fogod, dehogy fogom. Elaludtam, reggel négy van, nem aludtam, csak álmodom, visszaalszok. Ébresztő szól, csak álmodom, nem álmodom, nem érdekel, csajomé is, csak egy…

Ljubljana óta élvezem a rendszertelenséget. Akkor futok és annyit, amikor és amennyit kedvem van. Nincs stressz, nincs bűntudat ha kimarad egy alkalom. Örömfutás van. Hol csak 5, hol 15 kilométer, heti 2-3 alkalommal. Most éppen a 4-6 hetes kényszerpihenőm felénél kéne tartanom…

Ugye emlékeztek még a Cooper tesztre? Ez a legelső – nem éppen kellemes – emlékem a futásról. Persze, volt, hogy fogócskáztunk az udvaron vagy éppen viccből leszaladtunk a domboldalon (bátrabbak legurultak!), élvezve, hogy hajt a lendület lefelé de az azért mégis csak más…