FattyB

Hosszú idő telt el mióta utoljára posztoltam, egyszerűen nem tudtam volna mit írni. Az egyetlen használható cikk ötlet a „Hogyan ne készülj a maratonra” volt, de az sem lett volna túl hosszú.

A nyarat, de legfőképp az első két hónapot sikerült átbulizni és a sportot se vittem túlzásba. A focik, társak hiányában sajnos elmaradtak zömében. Ami megvolt az heti kb. 50 km bringa és 2-3 laza futás max. 20-25 km össztávval. Ez persze lehet még mindig több annál, mint amit a legtöbb ember sportol egy héten, de egy maratoni felkészüléshez kevés.

Augusztusban sikerült a sport felé fordulnom ismét, többször elmentem úszni és növeltem a futás adagokat kb. 30-35 km/hét-re. Aztán a hónap végén jött a fordulópont, hülyén hangzik, de életemben először sikerült rávenni magam, hogy másnaposan elmenjek futni. Igaz közben többször meghaltam, de ismeretlen terepen - a Révfülöpi hegyekben - sikerült futnom egy órát így is.

 A következő nap elszívtam az utolsó szál cigimet majd rá egy hétre lefutottam a Niket. Igaz a trióra neveztem, de végigmentem a 21 km-en. Az idő nem számított egy kellemes beszélgetős, nézelődős, igazán jó hangulatú verseny volt, jó társaságban.

Még mindig lassabb voltam (és vagyok) legalább fél perccel kilométerenként az eddigi legjobb fél maratoni időmnél, de ezúttal nem foglalkoztam ezzel. Az elhatározást tett követte és beneveztem a Ljubljana Maratonra, Október 27-re. Az akarat elengedhetetlen, de az edzettségi szintem messze volt attól, hogy rajthoz álljak egy maratonon ezért a következő edzéstervet csináltam végig:

(K: Könnyű tempó, MS: Más sport, V: Verseny, /3: Harmadoló edzés ahol az első és az utolsó szakasz könnyű a középső erős tempójú, F: Fartlek – iramjátékos futás, H: Hill, Y: Laza tempó kutyával)

Ezek a tényszámok (8 hét – 310 km), a terv valamivel több (363 km) volt, de az edzésterveket mindig is úgy kezeltem, hogy menetközben alakítandók és ez most is így történt.

Ami a táblázatból látszik, hogy ez a terv nem vezetett sikerhez, az első maratonomat 28,5 km-nél feladtam. 26-27 km körül a gyomrom kikészült és utána már nem tudtam visszajönni a versenybe. Alig több mint 24 óra telt el azóta és a kezdeti düh majd elkeseredettség érzést próbálom kiszorítani és rájönni mi vezetett a kudarchoz.

Fejben rendben voltam. Volt egy időszak, amikor elbizonytalanodtam, de a verseny hetére határozottan tudtam, hogy sikerülni fog.

Teljesen egészséges voltam és kipihent, a verseny maga álomszerűen indult az első 21 km-en végig sikerült tartanom az előre kigondolt tempót (kivételesen nem futottam el az elejét). Megterveztem pontosan, hogy melyik frissítőponton mit veszek majd magamhoz és milyen mennyiséget, ehhez is tartottam magam.

Jó fizikai állapotban voltam, jóra értékelem a felkészülésemet bár a tények birtokába ez kevés volt. 3 hónap kihagyás után 5 hónapot edzettem, amiből igazán csak az utolsó kettőt terveztem meg. Összességében úgy gondolom ez vezetett a bukáshoz, elkapkodtam ezt a maratont de tanultam belőle és nem adom fel, "habár hosszú az út de nem fordulhatok vissza".