Ma arról akartam írni, hogy milyen volt felvenni újra a futócipőt, pontosan 5 hét kihagyás után, amikor egy közel harmincas körön voltam:

Na, ez az, ami nem történt meg. A lábam már rendben, de úgy fest, további heteket kell kihagynom egy betegség (erről majd később) miatt. Sok minden van a fejemben, amiről írhatnék, de úgy döntöttem folytatom a visszaemlékezést.

Az első lépéseken már túl vagyok, aztán mielőtt tudatosan kezdtem volna edzeni úgy alakult, hogy közel két hónapot Rodoszon töltöttem. Ez egy fontos állomás, mert különösebb tervezés vagy erőfeszítés nélkül sikerült 15 kilótól megszabadulnom. Egyszerű volt, tényleg. Az egyik, hogy teljesen más munkát végeztem, mint előtte. Az irodai, ülőmelót cseréltem egész napos röplabdázásra, focira és vízi labdára. Sport animátor voltam egy négycsillagos szállodában. A munka szó talán erős kifejezés, mert délelőtt 10-13-ig, majd délután 15-18 óráig kellett csinálni az activity-ket. Este is volt még pár óra, de hamar kiderült, hogy nem termettem a színpadra, ezért ellazulhattam a háttérben és inkább pakolós feladatokat bíztak rám. Annak ellenére, hogy könnyű feladat volt, mégis kikészítettek az első napok:

Itt éreztem meg igazán, hogy milyen az, ha a túlsúlyod miatt hátrányba kerülsz. Hamar elfáradtam, izzadtam, alig bírtam a napon megmaradni és még az is megerőltető volt, ha egy hangfalat el kellett vinnem kb. 25 m-re.

Az első két hét után eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Elkezdtem odafigyelni arra mit eszek. Nem volt nehéz, mert teljes ellátást kaptam a szállodában. Mondjuk a reggelik másnaposság miatt általában kimaradtak, de ebédre igyekeztem halat vagy csirke mellet enni, zöldkörettel. A vacsorák is minimálra sikerültek, még jó, hogy odavagyok a tengeri ételekért meg az oliváért. Ha megéheztem napközben, bedobtam valamilyen friss gyümölcsöt, de a meleg miatt ez viszonylag ritkán fordult elő.

Pár hétig nem vettem észre semmit magamon, kezdtem beleszokni a munkába és felvettem a ritmust, így napról napra könnyebben viseltem a fizikai „terhelést”. A hazaindulás előtti hetekben viszont éreztem, hogy a korábban szűk nadrágok elkezdenek leesni róla, az M-es animátor pólóban sem néztem már úgy ki, mint egy Michelin baba, valamint a kollégák közül többen is megjegyezték, hogy fogytam:

Miután hazajöttem és túltettem magam a sokkon, amit a hideg okozott (November volt), rögtön az első napomon elmentem futni és az eredmény számomra is meglepő volt. Ahhoz képest, hogy mikor először elindultam, nehezemre esett megtenni kétszáz métert kocogva, most kényelmesen lefutottam közel két kilométert.

Azalatt a futás alatt döntöttem el, hogy ha már ideáig eljutottam, ezt nem hagyom veszni és elkezdek komolyan edzeni, valamint a táplálkozásra is odafigyelni. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy sikerrel jártam.

Folytatás nemsokára, addig is egy nyári hangulatidéző, a havas Márciusban: