FattyB

Az adrenalin blogon olvastam pár napja az Adidas Francia kampányáról, amiben úgy próbálnak rábírni a futásra, hogy ha felpróbálsz egy Climacoolt gyakorlatilag egy akció filmbe keveredsz és különböző feladatokat kell megoldanod egy óra alatt, miközben végig szaladsz a városon.

Az ötlet jó, a kampány népszerű lett és ez eszembe juttatta, hogy rengeteg jó hirdetés létezik, ami azon túl, hogy egy el akar neked adni egy konkrét terméket vagy növelni akarja a márka ismertségét, tökéletes motivációt is adhat ahhoz, hogy elkezdj futni ill. sportolni. Összegyűjtöttem egy hetes listát a kedvenceimből.

"Have a nice trip”

7. No Matter What Sweat Every Day. Under Armour Women kampány egyik darabja, azt hiszem nem kell magyaráznom miért került fel a listára.

6. Find your strong, Saucony. Minden benne van, ami egy motivációs futó reklámhoz kell. Hajnal, félmeztelen pasik, formás popsijú lányok, izzadó testek, komoly tekintetek. Mindehhez tökéletesen illeszkedő zene és szöveg.

5. Enjoy the weather, Nike. Budapest miatt került fel a listára. Margitsziget még mielőtt megcsinálták volna a futókört, Gozsdu udvar a felújítás előtt, szétfújt Jászai. Azon kívül, hogy ismerős a terep  és hangulatos a videó, tökéletesen átadja azt az érzést, hogy mindegy ki vagy, ha egy pályán futunk akkor ez egy verseny.

4. #I WILL, Under Armour. Gyakorlatilag a kampány egy összefoglaló darabja, a márkára kihegyezve. A "high-tech" jellege fogott meg.

3. Impossibe is nothing, Adidas. Muhamed Ali vezetésével egy laza hajnali kocogás, tökéletes zene és képi világgal a hozzá passzoló szöveggel. "Nincs olyan, hogy nem tudom, nem akarom vagy lehetetlen"

2. Take it to the next level, Nike. Túl sok mindent nem tudok hozzáfűzni. Arsenal és foci. Számomra az Arsenal egyenlő a focival. A reklám hatására pedig a mai napig elhiszem, hogy pályára léphetek egyszer az Emiratesben.

1. Addiction, Nike. Abszolút kedvenc. Képes vagyok minden nap megnézni és minden alkalommal libabőrös leszek tőle. Ha valamiért nem lenne kedvem elmenni futni, csak elindítóm és egy perc múlva már úton is vagyok. "I have never met an ex addict"

Mióta sikerült megszabadulni pár kilótól, több ismerősöm is megkeresett azzal, hogy meséljem el, hogy csináltam. Általában annyit szoktam mondani, hogy titok nincs. Ne zabálj és sportolj. Tényleg. Ennyi. Persze sokat olvastam a témában és van pár dolog, amit a mai napig betartok.

Pár hete az egyik haverom (nevezzük Daninak) talált be, hogy állítsak össze neki egy edzéstervet és étrendet. 20 kilótól szeretne megszabadulni 6 hónapon belül. Ez teljesen vállalhatónak tűnik, a saját tapasztalataim alapján. Dani két dolgot mondott. Nem tud futni és nincs pénze egészséges ételekre. Na, ezzel gyakorlatilag kilőtte azt, amivel én fogytam, bár az egészséges táplálkozás szerintem nem pénz kérdése.

Nem szeretnék én lenni az új zsírégető pápa, és csak olyan dolgokról tudok írni, ami nálam működött, de bízom benne, hogy a tanácsaim segítenek megszabadulni pár kilótól. A legfontosabb mielőtt valaki belevágna a fogyásba, hogy tényleg akarja. Nincs, jó lenne, meg kéne, meg majd. Minden csak kifogás. Ha fogyni akarsz, tegyél érte. Csak így érhetsz el eredményt.

A legtöbb dolog, amit összeírtam általános érvényű, a lényeg mindig, hogy szabd magadra az étkezést és az edzéseket is. Csalni ér, de csak magadat csapot be. Ha tényleg akarod ez amúgy eszedbe se fog jutni.

Táplálkozás 

A cél napi 2000kcal bevitele. Lehetőség szerint száműzd a szénhidrátod az étrendedből. Ezekre különösen figyelj:

• Cukor. Ezt a legnehezebb elkerülni. Mindenben ott. Szerencsére a legtöbb élelmiszeren már van tápérték táblázat.  Ez mostantól legyen a barátod. Kávé, tea csak cukor nélkül (édesítő sem). A sütikéről meg a csokiról ne is álmodj. Ez nekem nagyon nehezen ment, imádom a csokit..
• Liszt. Na ha szereted a péksütit mint én, akkor nagy szarban leszel. Felejtsd el a pékséget egy jó időre. Se kakaós csiga, se kenyér, se zsemle. Ha nagyon ennél valami pékárut, akkor figyelj arra oda, hogy teljes kiőrlésű lisztből készült terméket vásárolj.
• Krumpli és rizs. Szintén kuka, hagyd el. A rizsről van egy tévhit, hogy egészséges. Lehet, nem tudom. Én elhagynám a helyedben, mert hizlal. Ha valamihez szeretnél köretet enni, akkor párolt vagy grill zöldségek, saláták.

Nem konkrét menü de pár ötlet annak összeállításához: 

• Reggeli. Legyen kiadós és tartalmazzon valami gabonafélét (pl.: zab, müzli, kukoricapehely), tejterméket (joghurtok cukortartalmára figyelj) és gyümölcsöt (sok gyümölcsben elég sok a cukor ezért is fontos, hogy más formában ne vigyél be a szervezetbe)
• Ebéd. Próbáld meg eltolni kora délutánra, kettő körülire. Hal vagy fehér hús + friss saláta vagy párolt ill. grill zöldségek. A legegyszerűbb befizetni valami ebédfutárnál egy ilyen főételre.
• Vacsora. Ezt ne vidd túlzásba. Minimál saláta vagy gyümölcs. Ha nagyon éhes vagy és nassolnál, akkor rágj el egy répát. Avokadó vagy padlizsán krémmel meglepően finom.

Mozgás

Szándékosan nem sportot írtam. A lényeg a mozgáson van, hogy rendszeres legyen. Ami kifejezetten jó ha fogyni szeretnél az a torna. Ezt csináld minden reggel. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Nyújtó gyakorlatok ill. bemelegítés vagy akár jóga. Fekvőtámasz, felülés, „tricepsz” gyakorlatok, guggolás. Amennyit legelőször kényelmesen meg bírsz csinálni, azzal kezdj el "szériázni. Ez ha kettő, akkor kettő. Mindegyikből menjen 3 sorozat ezzel a számmal. Próbáld meg hetente duplázni a "széria számot". Ez főleg az elején fog menni, aztán ha már 200 fekvőt csinálsz, akkor elég ha ötöt dobsz hetente.  A fegyencedzést is elkezdheted, lehet bejön.

Bringa. Lehetőleg ne szoba bicikli, de ha nincs más az is megteszi. Legalább heti 3-szor, délután/esténként.

• Az egyik nap legyen laza, kényelmes tempójú tekerés, min. 60 perc.

• A következő alkalom is legyen hasonló táv (min. 60 perc), de játssz az irammal vagy harmadold el. Pl. 10 perc laza, bemelegítő tekerés, 40 perc erős-közepes tempó majd 10 perc laza levezető tekerés. Ha ez nem megy, akkor is legyen bemelegítő és levezető szakasz, de a 40 perces középső etapon játssz az irammal, max. sebesség majd nagyon lassú tekerés; erős közepes - kicsit gyorsabb, mint a gurulás; stb. A nagyobb iramot az elején lehet csak pár percig bírod, a lényeg, hogy addig húzd, ameddig csak bírod. Ebből majd jól le fogod tudni mérni a fejlődést. Ha van kilométer órát, sebességhez is kötheted.

• A harmadik nap lehetőleg legyen szabadban és min 90-120 perc. Kényelmes tempó, a lényeg a hosszú távon van.

Minden más sport. Kell a változatosság. Fogyásra különösen jó a konditerem és a fallabda, de kosarazni, úszni, focizni is érdemes elmenni. Ha más sportokat (főleg csapat) is beiktatsz az edzéstervbe, nem fog monotonnak tűnni és kisebb rá az esély, hogy feladd.

Az étkezésnél én a fenti dolgokra figyeltem. A mozgásnál a futás volt a nyerő, de erről most szándékosan nem írtam. Ez a poszt Daniról szól és hamarosan úgyis írok futó edzéstervekről. Pár napja beszéltem egyébként vele és elmondása szerint néhány kilótól már sikerült is megszabadulnia. Csak az étkezésre figyel oda egyenlőre, még nem kezdett el mozogni. Remélem, hamarosan ez is megtörténik és beszámol eredményeiről, egy vendégposzt keretében.

Mivel eddig minden poszt végére tettem egy videót, azt hiszem ebből rendszert csinálok. Jó tekerést, Dani!

Ma arról akartam írni, hogy milyen volt felvenni újra a futócipőt, pontosan 5 hét kihagyás után, amikor egy közel harmincas körön voltam:

Na, ez az, ami nem történt meg. A lábam már rendben, de úgy fest, további heteket kell kihagynom egy betegség (erről majd később) miatt. Sok minden van a fejemben, amiről írhatnék, de úgy döntöttem folytatom a visszaemlékezést.

Az első lépéseken már túl vagyok, aztán mielőtt tudatosan kezdtem volna edzeni úgy alakult, hogy közel két hónapot Rodoszon töltöttem. Ez egy fontos állomás, mert különösebb tervezés vagy erőfeszítés nélkül sikerült 15 kilótól megszabadulnom. Egyszerű volt, tényleg. Az egyik, hogy teljesen más munkát végeztem, mint előtte. Az irodai, ülőmelót cseréltem egész napos röplabdázásra, focira és vízi labdára. Sport animátor voltam egy négycsillagos szállodában. A munka szó talán erős kifejezés, mert délelőtt 10-13-ig, majd délután 15-18 óráig kellett csinálni az activity-ket. Este is volt még pár óra, de hamar kiderült, hogy nem termettem a színpadra, ezért ellazulhattam a háttérben és inkább pakolós feladatokat bíztak rám. Annak ellenére, hogy könnyű feladat volt, mégis kikészítettek az első napok:

Itt éreztem meg igazán, hogy milyen az, ha a túlsúlyod miatt hátrányba kerülsz. Hamar elfáradtam, izzadtam, alig bírtam a napon megmaradni és még az is megerőltető volt, ha egy hangfalat el kellett vinnem kb. 25 m-re.

Az első két hét után eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Elkezdtem odafigyelni arra mit eszek. Nem volt nehéz, mert teljes ellátást kaptam a szállodában. Mondjuk a reggelik másnaposság miatt általában kimaradtak, de ebédre igyekeztem halat vagy csirke mellet enni, zöldkörettel. A vacsorák is minimálra sikerültek, még jó, hogy odavagyok a tengeri ételekért meg az oliváért. Ha megéheztem napközben, bedobtam valamilyen friss gyümölcsöt, de a meleg miatt ez viszonylag ritkán fordult elő.

Pár hétig nem vettem észre semmit magamon, kezdtem beleszokni a munkába és felvettem a ritmust, így napról napra könnyebben viseltem a fizikai „terhelést”. A hazaindulás előtti hetekben viszont éreztem, hogy a korábban szűk nadrágok elkezdenek leesni róla, az M-es animátor pólóban sem néztem már úgy ki, mint egy Michelin baba, valamint a kollégák közül többen is megjegyezték, hogy fogytam:

Miután hazajöttem és túltettem magam a sokkon, amit a hideg okozott (November volt), rögtön az első napomon elmentem futni és az eredmény számomra is meglepő volt. Ahhoz képest, hogy mikor először elindultam, nehezemre esett megtenni kétszáz métert kocogva, most kényelmesen lefutottam közel két kilométert.

Azalatt a futás alatt döntöttem el, hogy ha már ideáig eljutottam, ezt nem hagyom veszni és elkezdek komolyan edzeni, valamint a táplálkozásra is odafigyelni. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy sikerrel jártam.

Folytatás nemsokára, addig is egy nyári hangulatidéző, a havas Márciusban:

Nem szerettem futni. Már általános iskolában is rühelltem mikor futtattak minket az udvaron vagy a tornateremben, pedig igazán nevetséges távok voltak.

Ez az utálat megmaradt később is, mikor a serdülőben, az edzéseken kellett körözni. Mindig a végén kullogtam. Mindig túlsúlyos voltam.

Az elmúlt 29 évben háromszor is úgy éreztem futnom kell, mindháromszor fogyni szerettem volna. Először még általános iskolában, suli előtt, faterral mentünk egy kört rendszeresen:

Nem egy nagy táv, de akkor annak tűnt. Futóként visszagondolva látom, hogy micsoda erőfeszítést tettem azért, hogy napról napra korábban felkeljek (erre azóta sem vagyok képes), nekiinduljak a távnak és mindig sarokról-sarokra győzzem le. Két dologra emlékszem határozottan. Az egyik, hogy mikor véletlenül egy osztálytársammal összeakadtam futás közben, nagyon „cikinek” éreztem, hogy én futok. A másik, hogy az utált körök a tornateremben sokkal könnyebben mentek és már nem az utolsók közt értem célba. Arra nem emlékszem, hogy miért hagytam abba, de a régi képek alapján a súlyom beállt egy elfogadható szintre. Ez lehetett az ok. Meg a lustaság. Inkább a lustaság.

Másodszor mikor nekifeszültem a futásnak már kb. 16 éves voltam és sikerült megnöveszteni a seggem egészen 120 kilóig. Ez nem tett túl jót az önbizalmamnak és mivel ebben a korban már bőven csajozni is akartam, rászántam magam a futásra. Ezúttal az étrendemen is változtattam, ami elég radikális lett és utólag visszagondolva, nagy hülyeség is volt, de bevált. Napi egy tasak zacskós rizs, majonézzel (igen, jól olvasod). Ennyi.  Heti háromszor futottam, hasonló útvonalon, mint korábban. Sikeresnek mondható a dolog, mert lefogytam 30 kilót. Már nem emlékszem mennyi idő alatt és arra sem, hogy mikor és miért hagytam abba a futást, de megtettem.

Egész jól sikerült tartani a súlyomat 21-22 éves koromig, alkalmanként futottam, ill. foci miatt heti rendszerességgel mozogtam. Aztán szépen lassan elhagytam minden mozgást, ráálltam a gyorskajákra és rövid időn belül sikerült elérnem a 130 kilót:

Valahogy így néztem ki 2010 Augusztusában is, mikor először elindultam futni. Így visszagondolva nem is fogyni szerettem volna, egyszerűen csak elfogyott a whisky, amivel addig lazítottam esténként. Mielőtt még megijednél, nem a hogyan szoktam le a piáról fejezet következik, egyszerűen csak rossz passzban voltam. Éppen szétmentünk az akkori csajommal és ezt nem viseltem túl jól. Előkukáztam egy ezeréves Fila teremcipőt és elindultam a Mexikói út irányába. Emlékszem a fájdalomra a lábaimban és arra, hogy alig kaptam levegőt kb. 100 m után. A tempóm az erős séta és a kocogás közt lehetett valahol és mégis, miután hazavonszoltam magam sokkal jobb lett a közérzetem és tudtam, hogy nem ez volt az utolsó alkalom. Napról napra messzebb jutottam és Szeptember 2-án (köszi Timeline) sikerült teljesítenem az első, Önmagam számára kijelölt célt. Elértem a Mexikóit:

Majdnem egy kilométer egyhuzamban. Eszméletlenül boldog voltam. Igaz visszafelé szinte végig sétáltam és alig bírtam menni, de mosolyogtam. Ez után, pár héten belül sikerült teljesítenem a majdnem két kilométeres távot is és megszületett a fejemben a gondolat (a már korábban említett zuglói kiskocsmában.), hogy egyszer lefutom a maratont.

Még nem értem el a célt, de már nagyon közel vagyok hozzá, és ha nem hátráltat újabb betegség vagy sérülés, akkor néhány hónapon belül meglesz. Így visszagondolva nem volt egyszerű eljutni az első lépésektől a mostani edzettségi szintemre, de megérte belevágni. Mielőtt részletesen belemennék, hangolódjunk a futásra egy örök klasszikussal:

24 napja nem sportoltam. Semmi különös nincs ebben, gondolhatnád. Volt olyan, hogy évekig az egyetlen mozgásnak nevezhető tevékenységem a kutyasétáltatás volt. Akkor 130 kiló voltam, most 78. Akkor lusta voltam, most futó vagyok. Egy futó, aki 24 napja megsérült. Egy rossz mozdulat foci közben, és bumm, a bokámnak annyi. Rögtön éreztem, hogy baj van. Pillanatok alatt átfutott az agyamon a versenyek listája ahova már befizettem a nevezést. Skyrun, Pécs-Harkány és A MARATON, az első maratonom. Egy hét múlva ilyenkor valahol Balatonfüred környékén kéne lennem, de nem leszek. Talán kocogni már fogok tudni, bringázni biztosan, ezen a hétvégén pedig úszok egyet.

Hiányzik a futás, nagyon hiányzik. Alig több mint 3 hét alatt visszaszoktam a dohányzásra, a késői vacsorákra és a munkahelyi stresszt is nehezebben viselem. Ebből is látszik, hogy a futás az életem szerves részévé vált és nélküle más ember vagyok. Vissza fogok jönni, ez nem is kérdés, és legkésőbb Májusban lefutom azt a maratont, amit már másodszor kellett elhalasztanom (Októberben betegség miatt maradt ki).

A blog nem erről fog szólni, kicsit előreszaladtam. Már régóta tervben van, de úgy fest ez a sérülés kellett hozzá, hogy valóban el is kezdjem írni. Legelőször 2010 év végén fogalmazódott meg a fejemben, mikor elkezdtem rendszeresen futni, de miután rátaláltam a Dagadt Köcsögre, eldobtam az ötletet. Mérges voltam rá (ennek ellenére rengeteg motivációt adott), de inkább magamra, hogy nem jutottam el a megvalósításig. A mai napig valamilyen elégtételt érzek, mikor egy versenyen elfutok mellette, pedig tudom, a DK-sok nem velem versenyeznek.

Mióta lefogytam többen megkerestek már azzal, hogy adjak nekik tippeket, így a fogyásról biztosan olvashatsz majd ezen a blogon. A futásról is, ez gondolom már nyilvánvalóvá vált. A fociról biztosan, a bringáról és az úszásról valószínűleg, de még kérdés, hogy idén sikerül-e triatlonistává válnom.

Nagy álmom az Iron Man, azon belül is a Norseman. Ez jelen pillanatban pontosan olyan távol áll tőlem, mint amennyire 2010 Szeptemberében a maraton állt, amikor egy zuglói kocsmában először jöttem elő az ötlettel a barátaimnak. Erről és a kezdetekről az első posztjaim valamelyikében olvashatsz majd.

Addig is induljon a blog az egyik kedvenc, power songommal:

Hamarosan indulok. Addig is nézd meg a klipet ahonnan jött a név de ne gondold, hogy bármi köze is lesz a bloghoz.